Az "alternatív módszerek" blokkban (ld. jobb oldali oszlop menüsor alja) - olyan módszereket/technikákat/praktikákat találsz, melyek nem közvetlenül a hajra hatnak, de közvetetten segíthetnek a hajhullás megállításában. Ilyen pl az étkezés, stresszoldás, stb különféle módszerei.________________________
Találtam egy érdekes weboldalt, innen fogok részleteket idézni:
"Gyakorta halljuk, hogy valaki valahol meditációt vezet. Ez általában a következőképpen történik: csukják be a szemüket... virágos réten (patakparton, hegycsúcson, tisztáson, kedvenc pihenőhelyükön stb.) vannak... menjenek tovább, stb ...
"ezek a gyakorlatok igen hasznosak lehetnek. Érzelmeket, elfojtásokat szabadíthatnak fel, problémákra adhatják meg a választ, katarzist okozhatnak - csak éppen nem túl sok a közük az eredeti értelemben vett meditációhoz. Ezek vizualizációs - imaginációs gyakorlatok, ahol mi magunk teremtjük, építünk fel a képeket és a célunk is az, hogy újabb képzetek jelentkezzenek. Ebbe a kategóriába tartoznak napjaink ún. vezetett meditációi, amelyekkel a legtöbb helyen találkozunk, akár kazettán is megvehetjük őket...
"A félreértések oka, hogy a meditáció pontos fogalma mind a mai napig nincs nyugaton körülírva, egybemosódik a relaxáció, vizualizáció, imaginácó, alfa állapot, önhipnózis fogalmaival és technikáival. A köznapi nyelvben egyszerűen elmélkedést, gondolkodást értenek meditáció alatt...
"jó, ha tudjuk, milyen is a meditáció klasszikus formájában. Meggyőződésünk, hogy bár használhat bárki bármilyen módszert, a klasszikus módszerek adják meg alapot az igazi meditációhoz. Bár ezek első közelítésre olykor unalmasabbnak tűnnek (de csak első közelítésre), mert nem céljuk, hogy vizuális vagy emocionális élményt nyújtsanak, célszerű ezekkel kezdeni...
"Vissza az alapokhoz.
A koncentráció, kontempláció, meditáció (magyarul összpontosítás, szemlélődés, elmélyedés) egyazon tudati folyamat lépcsői. A kontempláció annyi, mint jelen lenni. Szemlélődni, anélkül, hogy bármit is akarnánk - és hagyni hogy bármi megtörténjen. Minden, ami van, azért van, mert szabad lennie - és ez az orrunkra szálló légytől az istenélményig mindenre igaz.
Amit Patanjali a Jóga -szútrákban a jóga céljaként igy fogalmaz meg: “csitta vritti nirodha”, az minden meditáció célja is. Magyar forditásban: “Az elme (tudat) változásainak megszüntetése.”
" a jóga hagyományában ugyanakkor a tanítvány nem a meditációval kezd, hanem a helyes erkölcsiség kialakításával (jama-nijama), a test feletti uralom megszerzésével (ászana és pranajama), majd az érzékszervek és a tudat ellenőrzésével (pratjahara), ezután jön a koncentráció (dháraná), a hetedik a meditáció (dhjána), amit majd a cél, az egység elérése, a szamádhi tetőz be.
A meditáció a belső csend, béke. A jóga-aforizma szerint: "a lélek csendjében, az érzékek nyugalmában megpillantjuk Isten fenségét". Egy ószövetségi passzus szerint: “Légy csendben és tudd, hogy én vagyok az Úr!”
"Ez a csend a régiek szerint a tudat alapállapota, a hazatérés annak igazi természetéhez. A buddhisták szerint a tudat alaptermészete az üresség. Üresség, amely mindent magába foglal, amelyben ott van minden, ha nem töltjük meg fantáziaképekkel és a boldogság érzetét kelti, de a meditáló számára ez is csak egy tapasztalat, és nem cél. Számunkra paradox módon ők ezt nevezik tiszta éberségnek. Az igazi meditációban a személyiség hallgat, ekkor jelenik meg a közvetlen belső megismerés, tudás (vidja). Meditálni annyi, mint egyszerűen jelen lenni, a létet önmagában, a létezőktől (még saját magunktól is) függetlenül megélni.
"Hogyan meditáljunk? ...Akik hajlamosak a puritán dolgokra, vagy a zavaró tényezőket a legdrasztikusabban szeretnék száműzni, azoknak a zen meditáció, a zazen a legjobb. A zen "csak ülés" módszerénél semmit se kell csinálni, csak, üldögélni, lélegzetünket figyelve és tekintetünket nyitott szemmel magunk előtt megrögzítve, lenni, hagyni, hogy bármi megtörténjen, és mindennek csak tanúja, külső megfigyelője lenni.
"A rendszerező, racionális hajlamú emberek számára a jóga adja a legjobban kidolgozott utat. A jógában a koncentráció, az egyhegyűség (ékagratá) elválaszthatatlan a meditációtól, a gondolkodás leállításától. A koncentráció gyakorlata, a megfelelő gyakorlatokkal (trátaká, megfelelő légzésmód, mudrák stb.) együtt előkészítői a meditációnak. Vannak olyan technikák is, ahol valamely meghatározott tárgyra irányul a meditáció, vagy imaginációs elemek is vannak bennük, ám a lényeg ott sem a fantáziáláson van, és nem az érzelmi kielégülés a cél. Azért van rájuk szükség, hogy a tudat kalandozását megszüntetve azt a kivánt irányba tereljék, egyben bizonyos erőket, energiákat ébresszenek.
"Meditációs lehetőség a mantrázás, mantrameditáció is (természetesen akkor az igazi, ha nem egyéb tevékenység közben, gépiesen, hanem a mantra rezgésére koncentrálva csináljuk). Mindenképpen célszerű hagyományos, sokmillió-milliárd ismétléstől már erőteljessé vált mantrákat használni, személyes mantrát pedig csak hiteles mestertől és nem az előző héten trénerképzőt végzett oktatótól elfogadni - más essetben akár még zavart is okozhatnak. Egy mantrát “illik” legalább százezerszer elmondani, hogy igazán megérezzük a hatását.
"A tiszta, fogalmi gondolkodás nélküli üresség (súnjata) elérése nem könnyű feladat, mert a tudatunk folyamatosan tárgyat, kapcsolódási pontot keres és határozott tárgy híján céltalan csapongásba kezd. Az első gondolatot követi a második, harmadik, majd egész asszociációs lánc alakul ki és azon kapjuk magunkat, hogy már percek óta nem meditálunk, hanem fantáziálunk. Ez természetes dolog, ilyenkor vissza kell térni a csendhez. Komoly segítséget jelent valamilyen "vezető ingert" választani a tejes üresség elérése előtt. Ez lehet a légzés, gyertyaláng, valamilyen szent szimbólum, kép figyelése, mantrázás stb. Egy másik jól bevált módszer szerint tudatosítani kell testhelyzetünket, környezetünk ingereit, és ha valami megzavar, akkor sem a tiltakozás, elhárítás, hanem a zavaró hatás tudatosítása és elengedése segít. Az alapgyakorlatok közé tartozik a test kellemetlenkedő jelzéseinek és a bal agyfélteke fontoskodó, előnyomuló gondolatainak, kételyeinek és kontrolljának kezelése is. Meg kell tanulni elengedni az önkontrollálást is (nem könnyű), amikor a meditáló folyamatos visszajelzéseket akar, tudni akarja, meditatív állapotban van-e már, jól meditál-e, milyen szinten tart stb. Ha viszont ezekre figyel, nem meditál, ha pedig valamilyen érzés, kép, fény megjelenését hiszi a meditatív állapot jeleinek, minden további nélkül elő is tudja állítani őket magának - de ekkor megint kiesett a meditációból. A keletihez képest alapvetően extrovertált nyugati ember a tudatát, a gondolat- akarati énjét éli meg valódi énjeként. A tudata ahhoz szokott, hogy folyamatosan csinálnia kell valamit...
"Meditáció alatt javul a teljes szervezet önregulációja és regenerációja, ami hosszabb távon az öregedés erőteljes lassulását okozza. Ezért hallunk olyan fantasztikus életkorokról a keletieknél. A rendszeresen meditáló személyeknél megfigyelhető a kreativitás, intelligencia, mentális és fizikai teljesítőképesség, megfigyelő- és koncentrálóképesség és memóriakapacitás növekedése. Diákok iskolai teljesítménye nő, szenvedélybetegeknél csökken a drogfüggőség. Bár a meditáció nem specifikus gyógymódja egyetlen betegségnek sem, számos esetben javulás figyelhető meg pl: asztma, allergia, migrén, diabetes, depresszió, fóbiák, dadogás, alvászavar, evési kényszer stb., de még daganatos betegeknek is erősen ajánlja minden szakember...
"A folyamatos tevékenységhez szokott nyugati ember nehezen szán időt a tétlenségnek tűnő meditációra. Ha mégis, akkor sem könnyen mond le az eredményesség, siker kényszeréről, igy szeretné, ha meditációja “eredményes” lenne. Pedig itt nincsenek azonnali visszajelzések, az eredmények is később és máshol jelentkeznek, ami pedig azonnal jelentkezik, az nem eredmény. Sokan megdöbbenten fogadják, ha egy (igazi) tanitó egyáltalán nem kíváncsi a meditáció közben átélt élményekre, vagy egyszerűen annyit mond: jó. De ha nem láttál volna semmit, az is ugyanilyen jó lenne. A hinayana (Sattipattana Sutta) egyértelműen megfogalmazza, hogy a spontán jelentkező víziók, képzetek nem a haladás jelei, tudatosítsuk, majd ejtsük el őket! A zen gyakorló még szidást is kap értük, az egyik buddhista tanító pedig úgy mondja, ilyenkor nem meditálunk, hanem Disneyland-eket építünk magunknak. Ez így egyfajta spirituális és érzelmi önkielégítés, mert bár igaz, hogy a meditációban bármi megtörténhet, de nem nekünk kell megcsinálni vagy kiprovokálni. Meg kell tanulni különválasztani, ami magától jön, spontán élmény, attól, amit magunk imaginálunk hozzá.
"Bizony nehéz ezt elfogadni annak, aki úgy tanulta, ezek az “élmények” a fejlődést jelzik és annál jobb, minél magasztosabb víziói vannak, és elhitte, hogy meditációjában személyesen neki jelenik meg Isten, Jézus és más magasztos lények. Ekkor mondják a buddhisták: “Ha Buddha jön veled szemben az úton, öld meg! Mert ha transzcendencia nem mint belső lényegünk jelentkezik, az nem más, mint illúzió, hallucináció, projekció... ”
________________
Hogyan meditáljunk? (angol) (röviden: kényelmes pozíció, összekulcsolt kezek-lábak, csukott szemek, csendben: nincs mantrázás, megfigyeled a légzésedet (de nem szabályozod). semmi más teendő nincs. Ezzel párhuzamosan csökken a gondolatfolyam és rövidül a légzésszakasz, végül... teljesen megszűnik :). megszűnnek gondolatok. ez a nirvána állapot, az igazi meditatív állapot.
