A fenti sorban az aloldalakhoz tartozik a "személyes történetek" oldal, oda másolom majd be ezt a bejegyzést, ami kiegészítése a történetemnek._______________
Nem rémisztgetésből adom közre a képet :) , ne ijedjetek meg! Inkább csak illusztráció a történetemhez. Akinek több haja van, örüljön nagyon :), de akinek kevesebb, az se keseredjen el!
Nekünk ez a sors jutott, és... próbálunk vele együtt élni. Minden bizonnyal ez nem a véletlen műve, tanítani akar bennünket a helyzet valamire. Van, aki így tanul meg küzdeni és hinni, van, akinek az a dolga, hogy így fogadja el magát és a hiányossága ellenére teljes életet éljen. Van, aki azzal mutat példát, ahogyan viseli a helyzetét és így ad erőt ad a többieknek. És ... ki tudja még mennyiféle célt szolgálhat ez a helyzet? Lesz olyan is, aki megtalálja a probléma okát, legyőzi-megoldja és végül kinő a haja :).
Én mindig azt mondogatom, hogy ez legalább nem fáj.
Sokféle szakasza volt, és lesz is még ennek az útnak, volt elkeseredett, sírós és volt harcos időszak is. Most az elfogadós, megbékélős periódusban vagyok :)
(jaj, csak sajnálkozó levelet ne írjatok, légyszi :) oké? :). és: még mielőtt kivizsgálásokat javasolna valaki, elmondanám, hogy túlvagyok rajta, köszönöm :) )
A kép tavaly szeptemberben készült. Amikor megláttam, elsírtam magam, mint már sokadszor. Felülről ugyanis még soha nem fotóztam le a fejem - azóta sem egyébként, így nincs friss fotóm. A helyzet sokban nem változott, úgy hiszem. Hogy miért próbálkozom mégis a különböző szerekkel? Mert időről időre vannak jobb szakaszok, amikor mintha "visszajönne" némi hajmennyiség, aztán elkopik, aztán újra dúsul egy picit, és így tovább. Ha nem kezelném semmivel, meggyőződésem, hogy még ennyi hajam sem volna.
Ismerek olyan lányt, aki nem használ szereket, ő nem hord parókát sem, és a folt bizony egészen a füléig lehúzódott. Tehát, ezért próbálkozom - hogy legalább a fej tetején tartsam a foltot.
A kép másik tanulsága az, hogy azokhoz a fiatalokhoz szóljon, akik húsz év körüliek - hisz én is ennyi idős voltam, amikor elindult a folyamat, de legalább 5 éven át nem vettem komolyan a problémát. Azt hittem, majd elmúlik. Van azonban - sajnos - olyan eset, amikor nincs végleges megoldás, és a helyzet évtizedeken át fennáll.
Hogy vidámabb (?) vizekre evezzek - felteszem nemsokára a régóta ígért parókás képeimet is, és azt is, hogyan kell felcsatolni, hogyan néz ki egy ilyen ... pót-haj.
Ha kedvet kaptok, írjátok meg a történeteket! képpel, vagy kép nélkül... :)
És azt is, hogy mi a túlélési technikátok? Ti hogyan szoktatok erőt önteni magatokba?
Sok-sok hajat kívánok Mindnyájotoknak! Szeretettel, berka :)
---------------------------------------------------------------
2009. 10.
2011. február 7-ei állapot (herzeria november óta, ganoderma január óta)
felrakok egy olyat direkt, ahol a legrosszabb a beállítás
2011 április 15 (herzeria november óta, ganoderma március első fele óta nincs!)
majd csinálnom kell fürdőszobai képeket, nappali fényben, ugyanolyan beállításban mint feljebb (megfésülve, stb) mert így aztán semmi nem derül ki....
Most így végignézve őket nagyjából semmi változás .... :))) na majd holnap befésülöm! (üdv, gusztáv! :D
meg oldalról is kellene egy új
az igazság az, hogy a herzeriának csak a samponját használtam, a pakolásokat nem... :(
csak kezdetben.
